visszatérés a blogoláshoz

A mai alkotás :)

Sok minden történt az elmúlt időszakban, jó is, rossz is. Rengeteg változás volt az életemben. Csak néhány dolog maradt változatlan. Ezek közül a két legfontosabb, ami meghatározza a mindennapokat, az a csodálatos szerelem amiben élek a kedvesemmel és a paleo.
Szeretek így élni.

Igaz mostanában megengedtem magamnak, hogy csipegessek nem paleos ételeket is, de aztán mindig megbántam. Nem mondom, hogy ilyenkor a bűntudat szörnyű kínja gyötör, mert tényleg nem. Nem hiszem, hogy az bármit is változtatna és számomra a paleo nem egy vallás...
Egyszerűen csak érzem, hogy nem jó, ha nem paleosan eszem.

És a paleo mellett a másik fontos dolog, az üzletem építése.
Ami a legkellemesebb fejlődési szakaszában van. Recepteket tesztelek. Nyers torták receptjeit. És isteniek.
Ma a mangós fehér csokis sajttortám varázsolt el mindenkit, még engem is. Annak ellenére, hogy a kapkodásban tudom, hogy mit hibáztam. de ezek csak olyan apró dolgok, hogy nem vártam ki amíg az egyik réteg krém felkeményedik és ráraktam a másikat, így nem lettek egyenletesek a rétegek. Na bumm. Akkor nem egyenletes, de fantasztikus az íze. :)
Nagyon szeretek tortázni. És most még csak teszt fázisban vagyok, ezért nem fordítok annyi figyelmet a dekorációra. Mivel csak magunknak készítem, nem költök a díszítésre annyit mintha eladásra menne a süti. Igaz ez a fotózásnál hátrány, de szerintem így is guszta képeket készítek.

Mangós sajttortám :)

most a paleo és az egészség

Amikor vega voltam, akkor nagyon nem tetszett a paleo. Persze hogy a húsevés miatt.
Ma már megint eszek húst, de szerencsére még mindig a zöldségek vannak túlsúlyban nálam.
A paleo hatásosságáról a Szendi Gábor könyve, azaz a tudomány győzött meg.
Ma már tudom, hogy a 90 napos diéta egy nagy hülyeség, még akkor is, ha annak hatására lefogyunk.

A 90 napos óta paleon vagyok és a fogyás nem állt meg. Most ott tartok, amit mindig is kitűztem célul és már évek óta nem sikerült elérni. Boldog vagyok, ha egy mérleg kerül a közelembe, régen menekültem előle, most alig várom, hogy ráállhassak, büszkén feszítek rajta, majd önelégülten lépek le. :)
Jól érzem magam a bőrömben.

És elkezdtem dolgozni azon, hogy ebből üzletet csináljak.
Tervem, hogy karácsonyra annyi egészséges sütit adjak el amennyit csak tudok.
Ezért most azon dolgozom, hogy kiválasszam azokat a recepteket, melyekkel érdemes a piacra menni.
Cup cakeket akarok árulni, meg kekszeket és muffinokat, nyers tortákat és browniet.
Az elmúlt napokban ezen munkálkodtam. És nagyon feldob ez az egész!!!

glutén-, laktóz- és cukormentes brownie, 100% paleo, 100% egészség :)

nincs egyenes út

Ezt a blogot a vegetáriánussá válásomnak szenteltem, mivel tudtam már a kezdetekkor, hogy hiába a lelkesedés az elszántság, ez nem lesz könnyű.
Hogy miért? Mert vannak húsos ételek, amelyeket kifejezetten imádok, az egész családom húsevő, felnőtt koromig szinte semmit nem is tudtam a vegetáriánus életmódról. A kedvesem is nagy húsevő és az ő ebédjét bizony nem főzi meg helyettem más.
És mindemellett imádok főzni, nekem a konyha a lakás lelke. Nagy örömömre szolgált, hogy rengeteg izgalmas vega kaját találtam neten és könyvekben egyaránt. Már volt egy vega szakácskönyvem gyönyörű képekkel és ehhez most kaptam egy másikat is.
De Zsolti életéből nem vonhatom ki a húst. Amíg ő nem dönt úgy, hogy számára nem kell, addig én nem erőszakolok rá semmit. Ráerőszakolni egyáltalán nem szeretnék, de azért egy kicsit mégis próbálok rá hatni, mégpedig úgy, hogy igyekszem paleos kajákat készíteni. Igaz ezek általában húsos ételek, de azt gondolom a "vegyes", szénhidrát dús ételekhez képest sokkal jobbak. És izgalmas receptek sokaságára leltem az interneten.

Jó maga nagyon szimpatizálok a nyers evéssel, de sajnos ennek a feltételei számomra még nem adottak. Egy lakásban élek két idegennel és a szerelmemmel. Közös a konyha és persze a hűtő is. Ami nem túl nagy, nekem és Zsoltinak egy polc jut a hűtőben. Ami nem túl igazságos szerintem, mert a többi lakótárs fejenként egy polcot birtokol. De ez így van és így is marad, szobánként egy polc... :(
Ez a polc arra elég, hogy egy adag tojást, vajat és épp a Zsoltinak elkészített ételeket tároljam, néhány szem paradicsom és paprika és kb. itt kimerítettem a hűtési kapacitásunkat. Nem tudok kétfélét és azok alapanyagait tárolni. :(
Egyszer majd lesz egy saját konyhám, ami csak az enyém és az olyan lesz, ahogy azt én szeretem.

Az első elhatározásom az volt, hogy lakto-ovo vega leszek.
Ma már úgy gondolom, hogy nincs szüksége a szervezetemnek a szénhidrátokra, értem itt a tésztaféléket, a lisztes ételeket, nem szeretnék tejterméket fogyasztani, sem rizst, sem burgonyát, sem hüvelyeseket, semmit ami keményítő. Vagyis a paleo étrend irányelveit követve tervezem az étkezési szokásainkat kialakítani.
És itt ismét kompromisszumot kell kössek, mert bejön a képbe a hús.
Jelenleg halakat és rákot eszem. Igyekszem nem túlzásba vinni, de a fehérjét ezzel tudom pótolni.
Nem tudom, hogy valaha leszek-e vega. Továbbra sem hiszem, hogy a hús az jó nekünk, de a halakkal kiegyeztem.
És a paleoval is megbarátkoztam, annak ellenére, hogy az utam kezdetén nagyon nem tetszett. Pont a hús miatt! És az ősemberes szövegbe is belekötöttem, mert persze szegény ősember, hogy evett volna zöldségeket mondjuk a jégkorszak idején, amikor 10 hónapig tartott a tél...
De nem is érdekel az ősember, csak az egészségem. Remélem a lazac (amit elkészítek ebédre egy hatalmas nagy adag friss salátával), nem kapott növekedési hormont és antibiotikumot!

Magam is elámulok, hogy három hónap alatt milyen kanyarokat jártam be. És még tudom, hogy lesznek meglepetések ebben a gasztro utazásban. De nem baj, szeretem az izgalmas utakat!

Igen, eltelt 3 hónap, azaz véget ért a 90 napos diétám. Hivatalosan tegnap zárult volna egy gyümölcsnappal. E helyett én reggelire gyümölcsöt, ebédre zöldséglevest és paleo muffint ettem, vacsorára meg tojást.
Már vagy két hete nem követem a diétát.
Nekem hatalmas probléma a puffadás, ezért (is) szeretném végleg elhagyni a keményítőt, hüvelyeseket.
Vagyis a  keményítő nap eleve ugrott. A fehérjéket -hús hiányában- leginkább sajtokkal, joghurttal, tejtermékekkel, tojással és zöld levelekkel és olajos magvakkal igyekeztem pótolni. Mivel a tejtermékeket is el kívánom hagyni, így a fehérje nap is elég nehézkessé vált. A szénhidrát nappal már eleve gondjaim voltak a diétám közepe táján, amikor rengeteg nyerset ettem és a tésztát már egyáltalán nem kívántam, egyfolytában csak az járt a fejemben, hogy ez felesleges kalória és felesleges glutén.
Szóval maradt a gyümölcsnap amit szívvel, lélekkel és élvezettel csináltam, de a többi napjaim azzal teltek, hogy törtem a fejem, mit mivel helyettesítsek és hogy biztos nem leszek hiánybeteg.
Egy kiegyensúlyozott étrendre van szükségem.
A 90 napos diétának köszönöm a leadott 6kg-ot és a centiket a derekamról, csípőmről.
(igen, 6kg-ot írok, holott, korábban volt ez több is, a vége ennyi lett...)
Azt gondolom jó, hogy vége, mert már egyáltalán nem tetszik ez a diéta :)))))))

A legnagyobb gond az életünkben a mozgáshiány!
Ezen kellene változtatni sürgősen! Na ehhez nem kell sem saját pecó, sem saját konyha nagy hűtővel. Csak meg kellene mozdulni... :)
Rajta vagyok!

végképp elveszve

Azt hiszem túlolvastam magam. Most, hogy már az angol oldalak jelentős részét is átbogarásztam, teljesen megzavarodtam. Legújabban olyan történeteket találok, amik nyers vegán étrenden élő emberek húsevésre való visszatérését ecseteli. Nem nagy mennyiségben esznek húst, továbbra is a nyers zöldségek teszik ki az étrendjük nagy részét, de mégis esznek, mert fura tüneteket produkáltak.
Ezek után, azt érzem, hogy túl sokat olvastam, túl sok blogot látogattam meg. Egy nagy káosz van a fejemben, meg rengeteg kétely, meg kérdések tömkelege...
Bárcsak valaki tudná a frankót.

NYERSszerelem

Mint már említettem barátkozom a nyers vegán étkezéssel. 
Ez a barátkozás most ott tart, hogy egyre szimpatikusabbak vagyunk egymásnak, egyre többször találkozunk és egyre jobb a viszonyunk :))
Egy gyümölcsöző kapcsolat van kiépülőben közöttünk!
Én még a nyersben nem csalódtam és úgy érzem, hogy az iránta érzett rajongásom napról napra egyre nagyobb.
Imádom a természetességét, az illatát és az intenzitását. Minél többször érzem a számban az ízét, annál jobbam kívánom. Akarom érezni, ízlelni és élvezni reggel, délben és este. Ha a nyers ott van, nem akarok másra nézni, akarom őt a hétköznapjaimba és akarom vele az ünnepeket és lassan lassan azt is el tudom képzelni, hogy vele éljem végig az életem.

nyerstorta visszatapsolva

Már korábban említettem, hogy megleptem magam a születésnapomra egy nyers tortával. Ami isteni finom lett és ezt nem csak én állítom, de az én mindig kritikus kedvesem Zsolti és a konyhaasztalnál hű társunk Matyi, továbbá jó barátunk Béla is rajongott az ínyencségért.
Ezen sikeremen felbuzdulva jött az ötlet, hogy egy nagyon kedves barátunknak Elisabethnek is elkészítsem a korábban már fényesen debütált finomságot születésnapja alkalmából.

Ezúttal már elvonatkoztatva a receptben található utasításoktól, fittyet hánytam arra, hogy nekem se kicsi, se nagy tortaformám nincs, magam megformáztam a torta alapját, amit csak fel kellett töltenem a zseniális krémmel és leönteni a hihetetlen finom szósszal. És kész is volt, pikk-pakk.
Jelentem: a szuper egészséges tortám (tojás-, cukor-, laktóz- és gluténmentes, ja és enzimdús) szuper finom lett és mindezt egy szokványos torta sütési idejének a töredéke alatt készítettem el. Na ezt hívom én szenzációsnak!!


A mi kis Lizikénk nagyon örült a meglepetésnek és ami a leginkább feldobott, hogy nagyon ízlett neki, pedig a nyers evés tőle is távol áll. A maradékot becsomagoltam neki, hogy vigye haza és a kedvesével fogyasszák el. később arról számolt be, hogy az egészet ő ette meg, mert nem bírt ellenállni! :))

A receptet Gitta könyvében találtam, de a blogján is megtalálható itt.

Mentes

Be kell vallanom, hogy én, aki azt gondolta magáról, hogy jó karban tartott, egészséges és káros szenvedélyektől mentes vagyok... hát tévedtem.
Az, hogy egy éve csak biciklivel közlekedtem vagy sokat túráztam és jógáztam és futottam, elmúlt, vagyis az a múlt. És helyette a kényelem meghozta nem várt hatását: ellustultam, eltunyultam és felszaladtak a kilók.
Aztán itt vannak a káros szenvedélyek, erről mindenkinek a drogok, cigi és pia jut eszébe.
Nos a drogokat csak hírből ismerem (értem ezt a klasszikus értelemben vett drogokra), dohányozni sosem dohányoztam, azt gondolom nem is piáltam, DE! ez a kijelentés is téves és most nem a problémás tinédzser korszakra gondolok. Hanem arra, hogy a pub-kultúra központjában élek, ahol a barátaimmal mindig egy korsó sör mellett lyukadunk ki, aztán egy korsót követ egy másik...
És akkor nem is beszélve a kávéról... koffein függés.. igen, a kávé nálam szenvedély, mert imádom az illatát, ízét és az egész szertartást, azt hogy kávéval indul a nap, az ágyban kortyolgatva a meleg, fanyar-édes, italom... mi ez, ha nem függőség, nem szenvedély??
És az ételek? A "jobbnál-jobb" ételek, a húsok, a gyors kaják, a sütemények, az édességek. És alig merem leírni, de régen kóla rajongó voltam. 

A fent említett káros szokásaimat nem ma ismertem fel, csak ma jutottam el odáig, hogy összegezzem.
És ezúttal azt is összegezném, hogy mit tettem azért, hogy ez másképp legyen.
A kóláról már rég lemondtam, azt mindig is tudtam, hogy nem kellene inni!
A hús és a junk food is kikerült a terítékemről.
Képes vagyok sör nélkül ücsörögni egy pubban, gyümölcslével a poharamban.
Diétázom, lement az a többlet, amitől rosszul éreztem magam.
Igyekszem megmozdulni, azt nem mondanám, hogy rendszeresen, de futok, hol hetente egyszer, hol 3szor, mikor hogyan sikerül.
Tornázom, jógázom, ezt is rapszodikusan, de csinálom.
És tervezem a bicikli vásárlást, amint lesz munkám, veszek egy biciklit!!!
Igazi kávét nem iszom, csak koffeinmenteset, azt is cukor nélkül és az elmúlt napokban megfigyeltem, hogy a fele mindig a csészében marad.. Remélem hamarosan elhagyom a kávészertartást és akkor műkávét sem kell innom...
És iszom a zöld turmixot!!! Az a kedvencem!
Továbbá figyelek rá, hogy legyen nyers minden nap az asztalon.

Azt gondolom, hogy van mit még tenni az egészség érdekében, a jobb élet érdekében, de nem szabad átesnem a ló túloldalára. Nem szabad mindent egyszerre csinálni, mert akkor kudarcok fognak érni és elmegy az egésztől a kedvem. Az apró sikerek visznek előre, mint az, hogy már nem hiányzik a cukor íze a kávéból és a koffein sem... meg hogy felhúztam ma is a futócipőt és mosolyogtam az alatt a 8 kör alatt, amit lenyomtam a parkban. Talán nem is kell olyan sok idő, hogy ezek a nagyszerű dolgok az életem állandó részévé váljanak. De azt az időt akkor is meg kell adnom magamnak és a változásnak. Közben meg élvezni az átmenetet. Ezt csinálom most. Mentesítek! :)